« Mindent megpróbáltam,   Csak egy videó »
2012. február 17. 3:07 - írta [ex]drogos
14 komment

Úgy 4 hete, vagy még több a folyamatos az alvásmegvonás. Fogalmam sincs mikor és mennyit ettem, aludtam, ittam. Kezdek teljesen kikészülni....
Megismertem a panetát (mindenféle formájában) és az emmát. Emma nem olyan jó, a penta is csak az elején volt jó, most már inkább csak éltet, semmi több! Az agyam mára teljesen elborult ezektől... Kb mint a formekes korszak, annyi különbséggel, hogy most nem lukas az agyam! Nem felejtek el dolgokat(vagy nem mindent mint akkor), a tetteimmel, és azoknak súlyával nagyjából tisztában vagyok, és ami még különbség: mikor be vagyok pentázva, akkor nem vagyok úgy megzavarodva mint a 4mec-től anno! Jó-e? NEM! Iszonyat, mert már nem telik el úgy nap, hogy ne nyomnék valamit + sört + gyógyszert. Elvesztettem a kontrollt, már nem én irányítok! Egyszerűen kell akármi ahhoz, hogy aznap éljek! Hogy felkeljek, hogy dolgozzak, hogy létezzek....Minta nem én lennék... Ez nem én vagyok!
Kicsit úgy érzem magam, mint a Silent Hill c. film végén az anya és a lánya: szürke homály fed mindent, a Nap sugarai is szürkék, a napok is sötétek, és ebben a dimenzióban ahol én vagyok, nincs más, nem látszik senki...
Ráadásul nem jó sehogy! Már beállva is depresszió van, mikor megy ki akkor is, és ha nincs akkor is! Folyamatos az egyedüllét, ás a hiány. A társaság, a barátok a szerettek, a család hiánya... Nincs senki... Senki! Senki!
A feleségemmel nem tudom mióta nem beszéltünk, a fiammal is alig-alig, más meg nagyon nem keres... Mármint élőben. Neten van akit érdeklem, van aki hozzám szól, de mégis oly egyedül vagyok.....Ez a gyilkos hajlam űz minden nap a mélybe, ez az amitől szabadulni kell, mert megöl!
Általában szívni szoktam, de újabban megvadultam és bedöftem mindent ami a kezem ügyébe került. Nem mindig és nem állandóan, de előfordult. Az sem érdekelt, hogy tizenötödjére volt bent... Mert bent kellett lennie!
Nos, múlthét vasárnap nem bírtam tovább és felhívtam a volt kezelőorvosomat! Hétfőn bementem tisztán, józanul konzultációra de most nincs hely, két hét múlva már lesz, úgyhogy visszahívtak „kontrollra”. Annyi minden kavarog bennem, többek közt félelem, önsajnálat és valamiféle megnyugvás: van kiút! Most nincs iskola, nincs érettségi, csak a munkahely ami visszatarthat. Apropó munkahely. A konzultáció után bementem, a főnöknőm megjegyezte, hogy most már nagyon látszik, hogy drogos vagyok, lassan mindenki számára nyilvánvaló lesz. Ezek után megmutattam neki a papírt amit a kórházban kaptam, beszéltünk egy keveset a leállásról, de konkrétat nem mondott. Így most fogalmam sincs, ha bevonulok akkor meg lesz-e még a munkahelyem 6-8-10stb hét múlva! Talán ettől félek a legjobban... Mert ha a munka elveszik, onnantól lejtő lefelé....
Ebben a hónapban egyetlen csekket sem fizettünk már be, sőt a munkahelyemnek is tartozom! A feleségem pénze „eltűnt” én meg amikor kiderült, hogy a fizetés után két nappal már egy kanyija sincs, elkezdtem beleszarni. Hová tűnt? Fogalmam sincs, de látható nyoma nincs. Amúgy általában sokszor nincs, de most az amúgy is depressziós helyzetemen ez rengeteget rontott.
Nem tudom, hogyan tovább! Sok a kérdőjel, és a válaszút. Pl: A vagyonkezelőtől kértünk részletet a lakbérre, ebben a hónapban nem fizettünk, ez szerződésszegés, kirakhatnak minket. Ez elég esélyes. Ugyanakkor az öcsém megy külföldre dolgozni, így anyunál a volt szobánkat visszakaphatjuk, és pont annyi lenne a rezsi mint ebben a lukban. Ráadásul ezzel anyunk is segítünk, mert öcsém fizetése nélkül nem tudja fenntartani a lakást, sőt júniustól már a húgomra sem kap. Szóval ez is egy opció.

Hogy én mit akarok? Véget vetni ennek az öngyilkossági folyamatnak, megszabadulni a terhektől, jó kedvet és vidámságot, függetlenséget, szerelmet, boldogságot! S mégis. Ez olyan nagy kérés? Ez akkora kívánság, hogy nekem évek óta nem lehet!? Nem tudom, lehet az életem célja, ez a blog volt, és a gyermekem, akiből lesz valaki! A blogot pedig talán halálom után oktatni fogják... Ha már az addiktológián is erről ismernek meg a dokik, talán esélyes!

Megyek, teszem amit tennem kell, ez a végzetem. Ez volt a hivatásom, s talán a feladatom ezen a Földön!

Ui1: Akinek eszébe jutna szánakozni, vagy sajnálni az azonnal felejtse is el, nem ezért írtam le. Ez a dolgom, azért írtam le!
Ui2: Nagyon szépen köszönöm a kattintásokat, kérlek Titeket ezt a jó szokásotokat ne hagyjátok abba! Előre is nagyon köszönöm!


Címkék

depresszió, egyedül, emma, kristály, penta, pia, problmák

Eddig 14 komment érkezett ()

  • 1.  denci (Válasz erre)
    2012. 02. 17. 17:47

    az utolsó mondatok tetszettek, nem tudom miért

  • 2.  sulemia (Válasz erre)
    2012. 02. 17. 18:27

    jobban örülnék ha a gyógyulásod után oktatnák a blogod.

  • 3.  Egy sorstárs (Válasz erre)
    2012. 02. 21. 4:46

    Szia annyira át érzek mindent amit leírtál, sajnos úgy dobta a gép hogy sac/kb egy cipőben járunk, kívánok emberfeletti erőt és k**va sok kitartást! azt hiszem a csoda segíthet igazán! ez egy elb*s*ott ördögi kör, ha az ember csinálja azért baj, ha nem akkor azért. vele nem lehet élni, nélküle nem bírunk....

  • 4.  blingbling (Válasz erre)
    2012. 02. 21. 17:27

    "Hogy én mit akarok? Véget vetni ennek az öngyilkossági folyamatnak, megszabadulni a terhektől, jó kedvet és vidámságot, függetlenséget, szerelmet, boldogságot! S mégis. Ez olyan nagy kérés? Ez akkora kívánság, hogy nekem évek óta nem lehet!?" -- igen, ez Tőled egy rohadt nagy kérés! Mert még a normális, nem deviáns embereknek sem adatik meg, akik tisztességesen élnek, és dolgoznak, és hasznára vannak a társadalomnak, szeretteiknek - igen, azoknak is rohadt nagy munka, és nem feltétel nélkül jár! MEGVOLT A LEHETŐSÉGED! A családod, az iskolád, a társad, a fiad.

    Ehhez a részhez muszáj volt hozzászólnom.. a drog részéhez már felesleges bármit hozzáfűzni...

  • 5.  zsiberebizsere (Válasz erre)
    2012. 02. 22. 8:17

    folyamatosan kiugrál a szívem... kellene vmi orvos aki tudna segíteni. ha tudtok segítsetek légyszi. nagyon köszönöm

  • 6.  Joci1990 (Válasz erre)
    2012. 02. 22. 16:53

    De rég néztem be ide látom semmi nem változott(pedig szorítottam neeked, de van egy olyan érzésem elöbb foglyuk azt látni hogy többet nem írsz ide és meghalsz mint hogy végleg leszokj.) és még mindig ugyan úgy rossz a blogod címe mint 4 éve."Szösszenetek egy drogos életéből".
    Bár ez nem hangzik olyan jól.:D
    Amúgy még mindig jobban jártál volna ha füvezésel folytatod speed után.Erre katizol, meg emmázol vagy mit csinálsz.
    De ez már mind1.Ebből Te már sajnos nem mászol ki.:S

  • 7.  expartyarc (Válasz erre)
    2012. 02. 24. 12:18

    Üdv,

    Az egész blog legnagyobb tanulsága ebben van amikor leírod: ,hogy mit is szeretnél igazán: Szerelmet, boldogságot, függetlenséget, vidámságot. Vagyis teljesen alap, drogtól független dolgok.És ez az az ív amit látni kell , ami a tanulság : elindulsz az alapállapotból amikor még egy mg-ot sem szivtál de ezek amikre most vágysz nem elegek.Elkezdesz szivni , kurva jó a fellegekben vagy és azt hiszed tiéd a világ.De eljön ez a pont amikor viszont a hiánya miatt már olyan padlón vagy ,hogy bárcsak vissza tudnál állni az alapállapotba de Te is tudod, mindenki tudja ,hogy ez a hajó elment.Ha valaki egészében átlátja a blogodat akkor szolgálhat tanulságul ,ha nem sokan úgy végzik mint Te.

  • 8.  feszil (Válasz erre)
    2012. 02. 25. 18:56

    Most találtam rád és nem csináltam mást egész nap, csak olvastalak!Ha nincs veled a családod, gondolj arra, hogy ez a legtöbb, amit megtehetsz értük. Hogy hagyod, hogy a feleséged valaki mással, vagy csak nélküled boldog legyen. Tudom nehéz most meglátnod magadban a jót, de azt kellene keresned. Mert akkor a cselekedeteiddel is ahhoz a pozitív(abb) énképhez idomulnál.Abban, hogy valaki egyik napról a másikra le tudja-e tenni a szert szerintem nagy szerepe van az egyén magához a függőséghez való viszonyának. Azok az emberek, akik gyerekkorukban nem tanultak meg bízni és kötődni más emberekhez elkezdenek inkább pl. állatokhoz kötődni. Én azt látom, hogy a drog, a gyógyszer és az alkohol a te kötődésed tárgyai. "Akikre" mindig lehet a bajban számítani, nem hagynak el, mikor szarban vagy. Nem hiszed el, hogy nélkülük is tudsz erős lenni. Mindig valami kapaszkodót vársz, ami segít a gödörből kimászni. Pedig menne egyedül is, csak el kellene hinned magadról. Mert aki már letette és nem döglött bele, semmivel se volt emberebb nálad. Csak elhitte, hogy képes rá...

  • 9.  bayernes (Válasz erre)
    2012. 02. 26. 1:58

    nagyon tanulságos szavak egy kezdő drogosnak ,ugyérzem hogyha legalább egy ember feladja e sorok láttán már megérte ezt leirni ...kitartás mindig van visszaut csak hinni kell benne....

  • 10.  Mariann (Válasz erre)
    2012. 03. 01. 10:16

    Szia!

    Tudnék írni annyi minden naaagy-nagy okosságot, de felesleges. Most is egyedül rajtad áll a döntés, a döntések sora.
    Egyet azért írnék: tudod, mennyire el akartál menni anyudtól, sikerült is végre, most ugyan csak kis lyuknak érzed a saját, külön kis fészket, de gondolj bele, milyen hatása lesz rátok, ha újra visszamentek. Bár a jelen helyzet sem jó, sőt! De ha mégis sikerül ebből kimászni, hát csak-csak jobb egy külön lyuk, mint egy közös... az nagyon visszalépés, még ha segíteni is akarod anyudat.. akkor is. Szerintem. De most úgysem ez az első és legfontosabb probléma. Menj orvoshoz és tényleg, talán az egyetlen lehetőség egy hosszas elvonókúra. Jó lenne, ha sikerülne... csak erre egyre kisebb az esély sajnos. De ezt Te is tudod. Azért kitartás, és ne add fel, valahonnan szedd elő az akaraterődet! :)

  • 11.  [ex]drogos (Válasz erre)
    2012. 03. 01. 11:07

    @Mariann: Változott a helyzet azóta, csak még nem írtam meg: egyedül megyek. Elválunk, vége. Egyetértettünk ebben, én meg maximálisan megértem, én sem lennék magamra kíváncsi! Becsülöm, tisztelem Őt, hogy eddig is bírta!

  • 12.  chrys (Válasz erre)
    2012. 03. 03. 9:40

    Szia:-)

    Ha máshogy szeretnél élni, akkor olyan dolgokat tegyél, amiket már régóta nem.
    A nevetés és a boldogság nem függ semmitől.

    Az ember elmegy a természetbe, csak nézni kezdi ahogyan rügyezni kezdenek a fák, ahogy úsznak a felhők az égen, hallgatja a madarak csiripelését és máris boldog lesz és vidám.

    A boldogság semmi másról nem szól, mint észrevenni újra az apró dolgokat.
    Mert az igazi boldogságot az apró dolgok adják:-)

    Ne boldog akarj lenni, légy Te magad a boldogság.
    Ne nevetni akarj, Te legyél a nevetés.
    És ne élni akarj, Te magad legyél az élet.

    Amit az ember igazán akar, azt el is éri, mert az egész élet a segítségére lesz, hogy sikerüljön.

  • 13.  Mariann (Válasz erre)
    2012. 03. 04. 14:32

    Nem nagyon lehet erre mit írni... A 'sajnálom' az olyan üres szó tud lenni ilyenkor.
    Tudod, csak attól félek, hogy még gyorsabban megindulsz majd a lejtőn. Én még mindig nagyon bízom egy hosszas elvonókúra sikerességében, remélem, hogy Te is; és tényleg el fogsz menni, részt veszel rajta.
    Ami igazán bosszant az, hogy egy környékváltozás sem segített, meg semmi. :(
    Jó, OK, itt áll a példád, az életed és talán tanulság másoknak, talán elrettentő példa, talán csak átfutják, persze, fontos ez is. De az is fontos, hogy Te is egy ember vagy, egy érző lény, aki valahogy belekerült ebbe a nyavalyás mókuskerékbe, amiből nagyon nehéz lehet kiszállni. Próbálom azt hinni, hogy nem lehetetlen...!

  • 14.  Orsi (Válasz erre)
    2012. 03. 11. 1:34

    Azért 1-2 embert nem értek itt...Az,hogy itt bántjátok,az semmire sem vezet,csak őt lökitek mélyebbre!

    Én nagyon szurkolok és szorítok neked,hogy sikerüljön kimásznod ebből az ördögi körből,egyébként egy jó ember vagy,megérdemelnéd!!Sok sikert,NE ADD FEL! :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak, így ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne keseredj el, a blog gazdájának előbb jóvá kell hagynia.





Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.